Oldal kiválasztása

Elment a „Tóthlaci” is…

2006-ban még voltak dohányzó tanári szobák a Zsigmond Király Főiskolán. Az egyik ilyenben, az A épület első emeletén, a Kommunikációs Intézetben, a sárgára dohányzott, füstös falak között dolgozott, minden nap több órát, Kabai Imre tanár úrral és az óraadóként sokszor belátogató Szerdahelyi Istvánnal Dr. Tóth László szociológus, főiskolai tanár, akit mindenki szeretett, és mindenki csak „Tóthlaciként” emlegetett. Soha nem kért és nem várt tiszteletet maga iránt, nem viselkedett elérhetetlen és megfellebbezhetetlen professzorként, sőt: mindenkivel közvetlen volt, kedves és empatikus, diákja és kollégái imádták, és abban az időben nagyon hálásak is voltak neki, hiszen az ő vezetésével egy kiváló munkacsoport odaadó munkával kidolgozta a Szociológia BA-szak akkreditációs anyagát, amely ma, majd 20 év után is alapja a jól működő BA-szakunknak.

Laci igazi polihisztor volt – egy másik kor gyermeke. Egy olyan koré, ahol még mindenki, szinte folyamatosan olvasott, nemcsak internetes cikkek címeit és összefoglalókat, mint manapság, hanem szakkönyveket és hosszú tanulmányokat is, és csodálatosképpen volt idő arra is, hogy ezeket megvitassuk, ma talán kínosnak ható aprólékossággal.  Laci kimagaslott kollégái közül – egyszerűen minden filmet és minden könyvet ismert, s ha egy-egy cím esetleg nem jutott eszébe, akkor is összefoglalta a tartalmat úgy, hogy mindenki tudta: igen, Laci ezt is ismeri. Nekem lenyűgöző és inspiráló is volt egyszerre, akkor is, ha már akkor sem értettünk egyet számos témában, de ez sohasem volt lényeges, többek között azért sem, mert megvoltak a közös alapok, amelyekre a 2000-es évek elején egyébként maga a főiskola is épült.

Tóth László szakmai életműve ugyan nagyon változatos, ahogyan végzettségei (jogász, politológus és szociológus) is sokféle irányt nyithattak volna a számára. Ő azonban legfőbb témájaként a gyakran és kitartóan megalázottak egy markáns csoportjának, a szexuális másság kutatásának szentelte életműve dandárját. A téma társadalomtörténeti meghatározottságú kontextusai érdekelték, azok a világok, amelyek lesújtó, közömbös vagy affirmatív véleményeket, nézőpontokat, ítéleteket és szankciókat váltanak ki, amelyek gyakorlói és végrehajtói többnyire nem is tudják, hogy voltaképpen mi által is meghatározottak. Írásai a szociológus szakmán messze túl voltak olvasottak, s elismertek, könnyed, világos, pontos, ironikus és önironikus stílusa például szolgált hallgatói és kollégái számára is. Akkor is így volt ez, ha ő maga biztosan határozottan tiltakozott volna, ha valaki példaképnek akarja tekinteni, inkább azt mondta volna, hogy járja a maga szellemi útját, ne legyen rajongó, fanatikus, mert az nem illik a gondolkodó emberhez.

Dr. Tóth László 2003 és 2011 között dolgozott főiskolánkon teljes állásban, három évig (2006 és 2008 között) vezette a főiskolán a Szociológia Tanszéket, majd 2011-től 2014-ig nyugdíjas óraadóként segítette a munkánkat. Emlékét megőrizzük, türelmes, szabad, nyitott, társadalmi problémákra érzékeny tudósi és tanári karakterét továbbra is példának tekintjük.

Dr. Jászberényi József

felnőttképzési igazgató