Ahogyan korábbi posztunkban már említettük, kérdezetteink egyötöde oltatná be biztosan magát, 40%-uk hezitál, további 40% pedig határozottan ellenzi a vakcinációt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy 1) kik azok, akik nagyobb valószínűséggel nem oltatnák be magukat (ha csak együttjárásokat, korrelációkat vizsgálunk), illetve, 2) milyen magyarázatokat találunk az oltás elutasítása mögött egy többváltozós elemzési térben.
A kétváltozós elemzések (korrelációk és kereszttáblák) szerint nagyobb valószínűséggel NEM oltatnák be magukat:
- a fiatalabbak,
- az alacsonyabb társadalmi státuszúak (alacsonyabb iskolai végzettségű, gyengébb foglalkozási pozíciójó, alacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező polgártársaink),
- akik elveszítették a munkájukat, csökkent a bérük, a munkaidejük,
- a kollektív deprivációt átélő kérdezettek (a saját csoport megbecsültségének, érdekvédelmének, megfelelő bérezésének, javadalmazásának hiányáról van szó),
- a kifáradók (akik, már nem tájékozódnak a pandémiáról),
- akik kevéssé érzékelik, vagy bagatellizálizáják a járvány súlyosságát,
- az erős konteó-hívők (akik szerint az embereket szándékosan fertőzték meg),
- a nem szolidáris kérdezettek*, akik nem bíznak abban, hogy az állam képes megbízható vakcinát kínálni az emberek számára,
- akik nem bíznak sem a szakemberek, sem a kormány, sem az ellenzék szavában, ajánlásaiban,
- a radikális szociáldarwinisták (akik egyetértenek pl. azzal, hogy a természet rendje, hogy az idősek és gyengék essenek áldozatul a vírusnak; illetve, hogy vannak, akik alacsonyabbrendűek másoknál),
- az ellenzéki (63%) és bizonytalan szavazók (61%), (szemben a kormánypárti szavazók 38%-ával).
A vakcinációval kapcsolatos negatív viszonyulás és ellenérzések megértésének érdekében fontos feltárnunk azonban azt is, hogy mely tényezők játszanak valós szerepet a magyarázatok között és hogy hogyan épül fel az a logika, amely az oltás ellenzését mozgatja.
Egy többváltozós magyarázó modellben (lineáris regresszió) azt találjuk, hogy kisebb valószínűséggel oltatnák be magukat az alacsonyabb társadalmi státuszúak, akik depriváltnak, vagy igazságtalanul háttérbe szorítottnak érzik az önmagukhoz hasonlókat (a saját csoportjukat), akiknél erősen jelentkeznek a kifáradás tünetei, és tavaszhoz képest már jóval kevésbé tájékozódnak a járvány terjedéséről és a vakcinációról, illetve akik a kormányzati tájékoztatókat (már) nem tartják hiteles forrásnak.
Amennyiben attitűd és bizalmi-változókat is bevonunk a modellbe, a kép jelentősen megváltozik. Ebben az esetben azok oltatnák be magukat kisebb valószínűséggel, akik az oltatást tekintve nem mutatnak szolidaritást másokkal, akik nem bíznak sem a szakemberek, sem a politikai szereplők szavában és ajánlásaiban.
Érdekesség, hogy a pártszimpátia, a konteók, a lezárások mentális állapotra, munka-körülményekre gyakorolt hatása, vagy a járvány súlyosságának megítélése nem játszik a végső modellekben közvetlen szerepet.
* A szolidaritás hiányát a következő kérdésekkel való egyetértés/tagadás mentén vizsgáltuk: nekem mindegy, hogy kit oltanak be az első körben, csak ne én legyek az; ha beoltatom magam, azzal a környezetemben élőket is védem; azzal, ha beoltatom magam még nem lesz kevesebb fertőzött vagy beteg az országban.
Híreink