Diplomás pálykövetési rendszer

A diplomás pályakövetési rendszer célja a felsőoktatásban tanuló és végzett hallgatók munkaerőpiaci életútjának nyomon követése, elemzése. A magyar pályakövetés egyedülállóan komplex, több kutatási modulból álló rendszer, amelynek különleges értéke a kérdőíves és adatintegrációs vizsgálatok együttes, egymást kiegészítő jelenléte.
Az Oktatási Hivatal összetett pályakövetési rendszert működtet (4 kutatási modult tartalmaz), így a DPR egymástól eltérő koncepcionális modell alapján felépített, eltérő alapsokaságon, különböző adatfelvételi módszerekkel megvalósított, évenként ismétlődő kutatások együttese. A kutatási modulok egy része tényadatokon alapul (hatósági adatbázisok összekapcsolása alapján), másik része hallgatói önbevlláson, online kérdőíves felméréseken (amelyek a motivációk, attitűdök megismerésére alkalmasak).
Megújítható-e a felsőoktatás?
Mire jó a Diplomás Pályakövető Rendszer (DPR) – felsőfokon?
Mind jobban elszakadni látszik a felsőoktatás a munkaerőpiactól. Erre a dilemmára adhat – a fejlettebb nyugati társadalmak tapasztalatai szerint – megfelelő választ a diplomás pályakövetés, amely a munka és a felsőoktatás világa között kialakuló diszkrepanciákat hivatott áthidalni. Intézményünk “Párbeszéd-modellje” révén pontos és jól használható információkra tesz szert végzett hallgatói sorsáról, melyeket – a képzése minőségének javítása érdekében – az oktatói és hallgatói valamint a munkáltatók részére visszacsatolja.
Kísérleteinkkel a felsőoktatás egyfajta paradigmaváltásának irányát jelöljük ki: a munkaerő-piachoz alkalmazkodó – azzal egyenrangú partnerként párbeszédet folytató, együttműködő – nyitott felsőoktatás rendszerét, amely komplex módon képes felkészíteni hallgatóit arra, hogy megfelelő „válaszokat” adjanak a posztindusztriális társadalmak összetett kihívásaira, vagy ahogy Anthony Giddens fogalmaz: “merészen beilleszkedjenek…”
Büszkeségünk, hogy az Egyetemi DPR 2011-ben európai “best practise” lett.
A RENDSZER RÖVID LEÍRÁSA
Párbeszéd a kompetenciák nyelvén.
A Milton Friedman Egyetem Diplomás Pályakövető modellje.

ZSKF TKK DPR Párbeszéd modell 2016.
MEGÚJÍTHATÓ-E A FELSŐOKTATÁS? MIRE JÓ A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER – „FELSŐFOKON”?
Eddig az oktatási intézmények olyan „üzemek” voltak, amelyek nem csak maguk „értékesítették a terméküket”, hanem ezt – tegyük hozzá: „felelőtlenül” – rábízták a végzett tanulóikra, hallgatóikra is! Mi a Diplomás Pályakövető Rendszer keretein belül ezen változtatni kívánunk!
A KUTATÁS-SOROZATUNK ALAPKONCEPCIÓJA, MODELLJE:
A 2005. évi „Felsőoktatási törvény” kötelezően előírja minden egyetem, főiskola számára, hogy kövessék nyomon a végzett hallgatóik sorsát: kérdezzék meg őket, hogyan boldogulnak a munka világában! Ezt nevezzük „Diplomás Pályakövető Rendszernek”. Mi ezt továbbfejlesztettük és ennek keretein belül az egyes szakok/szakmák/hivatások jellegzetességeit vizsgáljuk „a kompetenciák nyelvén” (online kérdőíveink segítségével). Megkeressük volt hallgatóinkat (a munkavállalókat), munkáltatóikat, megkérdezzük az adott szakmához/hivatáshoz szükséges készségeket, kompetenciákat (30 kompetencia esetében egy ötfokú skálát alkalmazunk); majd rákérdezünk arra is, hogy milyen mértékben rendelkeznek ezekkel a kompetenciákkal a végzettjeink. Hasonló módon megkérdezzük aktív hallgatóinkat is: mit gondolnak leendő hivatásuk gyakorlásához milyen mértékben van szükség az egyes kompetenciákra, illetve jelenleg milyen mértékben rendelkeznek ezekkel. 
AZ EREDMÉNYEKET VISSZACSATOLJUK A FELSŐOKTATÁSBA:
Megismertetjük az oktatókkal a kutatási eredményeket, felhívjuk a figyelmüket, mire kell különösebb hangsúlyt fektetni az oktatásban, hogy a végzettjeink jobban beváljanak, sikeresebben elhelyezkedjenek a munka világában. De bemutatjuk eredményeinket az aktív, a volt hallgatóinknak és munkáltatóiknak is. Megbeszéljük velük (egyfajta „párbeszédet folytatunk”), valójában mi is akadályozza a felsőoktatásunk hatékonyságát, kikérjük véleményüket, tanácsaikat, mit kell másképpen csinálnunk, hogy elháruljanak az akadályok végzettjeink karrierje elől. Az Interneten a leendő hallgatóink is megismerkedhetnek a modellünkkel, elképzeléseinkkel és eredményeinkkel.
E MODELL KERETEIN BELÜL TEHÁT AZT KÍNÁLJUK HALLGATÓINKNAK, HOGY A MI INTÉZMÉNYEINKBEN ÚGY KÉSZÜLHETNEK LEENDŐ HIVATÁSUKRA, HOGY ISMERIK A MUNKÁLTATÓK ELVÁRÁSAIT – ÉS A TANÁRAIK IS ENNEK TUDATÁBAN OKTATJÁK ŐKET.
A Milton Friedman Egyetem 2006-ban hozta létre a Társadalomtudományi Kutatóközpontját (a „ZSKE TKK”-t), konzorciumi partnereivel (egy TÁMOP 4.1.1. pályázat kapcsán az ANNYE-val, az AVKF –fel és a WJLF-fel) közösen végzett kutatásai során – támaszkodva sokrétű előzményeire – alkotta meg azokat a vizsgálati eszközöket és visszacsatolási módszereket, amelyek a diplomás pályakövetés tekintetében az élvonalba emelték: az European University Association (EUA) által 2011-ben kiválasztott egyik „best practice” európában.
A kiépített modellünk a következő négy részből áll:

• szint „A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉS”: a hazai sztenderdeknek megfelelő kérdőíves kutatások az aktív és végzett hallgatók körében helyzetük, elégedettségük és elvárásaik empirikus feltárása érdekében;
• szint „A KOMPETENCIÁK VIZSGÁLATA”:a sztenderd kutatásokon túl vizsgáljuk a munkaerő-piaci beváláshoz szükséges kompetenciákat abból a szempontból, hogy milyenek a munkáltatók elvárásai és ezeknek mennyiben felelnek meg végzettjeink (kiterjed az aktív és végzett hallgatókra valamint a munkáltatókra);
• szint „A PÁRBESZÉD A KOMPETENCIÁK NYELVÉN”: a három kompetencia-vizsgálat eredményeinek visszacsatolása az aktív és a végzett hallgatók, a munkáltatók és az oktatók felé annak érdekében, hogy beinduljanak a „párbeszédek” az oktatók és hallgatóik valamint a képzés résztvevői és a munkáltatók között;
• szint „INNOVÁCIÓS HIDAK”: (a) a felsőoktatási intézmények és a munkáltatók között interaktív, intézményesített kapcsolatrendszer kialakítása („Külső innovációs hidak”), (b) az aktív és a végzett hallgatóink olyan új szolgáltatásokban részesülhetnek az intézményükön belül kiépülő „innovációs hidak” keretei között, amelyek elősegítik azt, hogy sikeresebben reagáljanak a posztindusztriális társadalmak, a munka radikálisan átalakuló világának kihívásaira („Belső innovációs hidak”).

Az egyetem ötszereplős „párbeszéd-modellje” és az a kutatás-módszertani igényesség (szerves része ennek az online kutatások reprezentativitását biztosító „MySurvey mintatervező rendszer” alkalmazása), amelyet a Milton TKK képvisel a saját kutatásai illetve hazai és nemzetközi kapcsolatai során, együttesen eredményezik azt, hogy pontos és jól használható ismeretekre tesz szert a végzett hallgatói és alkalmazóik révén a munka világáról. Ezeket az információkat – a képzés minőségének javítása érdekében – az oktatói és hallgatói valamint a munkáltatók részére visszacsatolja, amelynek szervezeti kereteit (az „innovációs hidak”-at) szisztematikusan kiépíti. Különös figyelmet szentel a posztmodern társadalmak – benne a fiatalok – helyzetének alakulására, a munkaerő-piacot és a felsőoktatást ért új kihívásokra. E két szegmens viszonyának szociológiai kontextusában elemzi és értelmezi a pályakövető kutatások eredményeit. Olyan empirikus társadalomtudományi vizsgálatokat folytat, amelyek közelebb vihetnek a hallgatók – kockázatokkal és kihívásokkal teli – életének, helyzetének megértéséhez, így az eredmények visszacsatolása ezen ismeretek figyelembevételével történik.
Kísérleteinkkel A FELSŐOKTATÁS EGYFAJTA PARADIGMAVÁLTÁSÁNAK IRÁNYÁT JELÖLJÜK KI: a munkaerő-piachoz alkalmazkodó – azzal párbeszédet folytató, együttműködő – nyitott felsőoktatás rendszerét, amely komplex módon képes felkészíteni hallgatóit arra, hogy megfelelő „válaszokat” adjanak a posztindusztriális társadalmak összetett kihívásaira, vagy ahogy Anthony Giddens fogalmaz: „merészen beilleszkedjenek…”

MÉRÉSI EREDMÉNYEINK

MIT JELENT A HATÉKONY PÁLYAKÖVETÉS?
Elképzeléseink szerint „a kompetenciák nyelvén” kialakíthatunk egy olyan „párbeszédet” a felsőoktatás főszereplői között, amelyből mindannyian sokat profitálhatunk. Induljunk ki abból, hogy a munkaerőpiac a felsőoktatás egyfajta „megrendelője”: olyan diplomásokat keresnek, akik megfelelnek az elvárásaiknak. Elsődleges feladatunk tehát ezeknek a munkáltatói elvárásoknak a feltérképezése:milyen készségek, kompetenciák húzódnak meg egy-egy értelmiségi tevékenység mögött.
Ha a munkáltató felvázolja számunkra ezeket a „kompetencia-térképeket” az adott munkakörökre vonatkozóan, akkor jó támpontokat kapunk ahhoz, hogy a „kimeneti elvárások” szempontjából elemezzük és javítsuk az oktatásunkat.
Ebben a folyamatban a következő lépés a végzett hallgatóink vizsgálata: ők hogyan ítélik meg, az egyes kompetenciák kialakításához milyen segítséget kaptak a felsőoktatásban. Azaz a kilépésük pillanatában mely készségekkel milyen mértékben rendelkeztek. Legalább ilyen fontos, hogy beszámoljanak arról, miben tapasztaltak eltéréseket („túlképzés-alulképzés”) a munkavégzésük során.
Beszámolhatnak továbbá arról is, milyen más tényezők, körülmények befolyásolták elhelyezkedésüket. Nem mindegy ugyanis, hogy a meglévő képességeiket hogyan tudták „eladni”, önmagukat „menedzselni”. Ezek a visszajelzéseik abban segítik az Egyetemet, hogy a képzéseket szakmai szempontokból fejlessze: a „tananyagok nyelvére” lefordítva visszacsatoljuk a kompetenciák kialakításával kapcsolatos teendőinket, változtassunk az oktatáson. 
Ezen túlmenően arra is figyelmet fordítunk, ami a friss diplomásai elhelyezkedését, beválását segítheti:hogyan kell sikeresen kommunikálni a felvételi meghallgatás során, milyen legyen az önéletrajza, mire figyeljen, milyen ismeretekre van szüksége egy új munkahelyre bekerülve.
Mindezeket kiegészítjük az aktív hallgatóink ún. „motivációs vizsgálataival”: milyen elképzeléseik, terveik vannak jövőbeli szakmájukat illetően. Ezen túl „szembesülnek” az elvárásokkal: a végzett hallgatók és munkáltatóik visszajelzéseivel, a kérdőíves vizsgálatunk során felmérhetik azt is, hol tartanak a leendő szakmájukhoz kapcsolódó kompetenciák elsajátításában.

A KOMPETENCIÁK „PÓKHÁLÓ-ÁBRÁJA”

SPECIÁLIS KOMPETENCIA-HIÁNYOK: Mennyire rendelkezett az egyes kompetenciákkal végzésekor (aktívaknál: „jelenleg”) MÍNUSZ mennyire szükségesek a (aktívaknál: „leendő”) munkájához? A különbségek átlagértékei az ötfokozatú skálán. A munkáltatói és a végzett hallgatói vélemény-eltérések, 16 kompetencia esetében. (Zárójelekben a számok: a munkáltatói és a végzett hallgatói vélemények eltérései arról, hogy „mekkora a kompetencia-hiány” – „percepciós diszkrepancia”; az ábrán a 0 érték = „nincs hiány”, „pontosan annyival rendelkeznek, amennyi szükséges” – lásd a nyilat.) (A végzett hallgatók közül csak azokat vontuk be a vizsgálatba, akiknek van vagy volt már az itt szerzett szakhoz legalább 60%-ban kapcsolódó munkahelyük.) 

MUNKÁLTATÓI ÉS VÉGZETT HALLGATÓI (MUNKAVÁLLALÓI) VÉLEMÉNY-ELTÉRÉSEK: pl. az „Önálló munkavégző képesség” 24-es kompetencia esetében: a munkáltatók szerint -0,87 az „alulképzés” („hiány”), míg a végzett hallgatóknál csak -0,17 (e kettő között a különbség -0,70 pont az ötfokú skálán – ez az érték szerepel a zárójelben). Ugyanakkor a „Mások szakmai vezetése” 17-es kompetencia esetében a munkáltatók szerint „túlképzés” folyik a felsőoktatásban, mivel szerintük +0,40 ez esetben a „többlet”. A végzett hallgatók -0,11 „hiányt észleltek” (a különbség +0,51 pont), míg az aktív hallgatók szerint -0,58 pont a „pótlandó” hiány.