Oldal kiválasztása

A tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységek elismerésére, illetve kiemelkedő támogatásra létrehozott Magyar Tudomány Napja tiszteletére a Milton Friedman Egyetem a novemberi hónapban két szakmai, tudományos rendezvénnyel is készült.

2023. november 15-én (szerdán) 10.00 órakor „Az ESG perspektívák a gyakorlatban” című konferencia vette kezdetét, majd azt követően 12.00 órakor „a Hamász-Izrael konfliktus geopolitikai háttere és következményei” elnevezésű rendezvény zárta a sort.

A szervezők legnagyobb örömére, mindkét programot nagy érdeklődés övezte, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az egyetem Zsigmond nagytermében alig- alig maradt szabad férőhely.

Dr. Szatmári Péter (a Milton Friedman Egyetem általános és fejlesztési rektorhelyettese, egyetemi docens) köszöntőjében kitért arra, hogy az angol Environment (környezet), Social (társadalom), Governance (vállalat vezetés/irányítás) szavak kezdőbetűjét takaró fogalmakkal, azok egymásra gyakorolt hatásaival közvetve vagy közvetlenül valamennyien érintettek vagyunk.

Ennek demonstrálásául szolgált az a tény, hogy az piaci szektor különböző ágából meghívást kapott vendégek – úgymint Pókos Gergely igazgató ( OTP Bank Zöld Program Igazgatóság), Forrai Eszter Katalin minőségirányítási és szabályozási igazgató ( 4iG Nyrt.) , Dr. Birher Nándor Máté dékán ( Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar ) , Veisz Ákos ügyvezető (BDO Magyarország ESG Tanácsadó Kft. ), valamint –Jangel Mátyás főosztályvezető (BKV Stratégiai és Beszerzési Igazgatóság, Stratégiai Főosztály) Prof. Dr. Tóth Tamás tanszékvezető (egyetemi tanár, Milton Friedman Egyetem) moderálása mellett fejthették ki álláspontjukat , hogy a saját iparágukban milyen módon is nyilvánul meg a fenntarthatóság.

A téma komplexitása, illetve annak több irányból és nézőpontból történő feltérképezése kapcsán a beszélgetést Pókos Gergely igazgató gondolatébresztő mini előadása indította el.

A témafelvetés során szó esett a környezeti fenntarthatóság vállalati és egyben társadalmi aspektusairól, a környezetterhelésben direkt, illetve indirekt módon résztvevők ezzel kapcsolatos látható és láhatatlan költségterheiről, illetve a nettó zéró kibocsátás megvalósításának igényéről is.

Mivel a környezetünk védelme egy minden szempontból globális méreteket öltő és politikán, illetve jogszabályozáson túlmutató, továbbá visszafordíthatatlan gazdasági folyamatokat elindító kérdés, így mikro és makro szintű cselekvési tervekre, best pratice-okra, a piaci szereplők együttes összefogására, valamint egyéni szintű és – az oktatás révén megvalósulóan- kollektív szinten történő tudatosításra van szükség. 

A kerekasztal beszélgetőpartnerek nyilatkozatából kiderült, hogy legyen szó akár állami vállalatról, vagy épp banki szektorról, IT szegmensről, illetve oktatási intézményről, a környezeti fenntarthatósággal összefüggő – napi szintű és hosszabb távon megjelenő- kihívások minden említett területen jelen vannak, habár vitathatatlan, hogy bőven tevékenység specifikusan. Talán érthető módon nagyobb teherként van jelen az ipari termelésben közvetlenül résztvevő nagyvállalatok életében, mint mondjuk egy oktatási intézménynél.

Abban is közös volt az egyetértés, hogy az edukálásra, a jövő generációjának felkészítésére és a témával való érzékenyítésére – egyrészt különböző oktatási intézményeken keresztül, illetve a már munkaerőpiacon tevékenykedők esetében egy- egy vállalati belső képzés során – elengedhetetlenül szükség van.

Emellett az is konszenzus tárgyát képezte, hogy csak a hozzáállás és a gondolkodásmód gyökeres megváltoztatásával lehet kézzelfogható eredményeket elérni.

Szintén mindannyian egyetértettek a szakértők abban, hogy a fenntarthatóság szorosan összefügg annak pénzügyi finanszírozásával, ugyanakkor ez egyben üzleti lehetőséget is rejt magában. Azok a szervezetek ugyanis, amelyek mihamarabb felismerik, hogy nem lehet kikerülni az ezzel való foglalkozást, már lépéselőnyben vannak a többi piaci szereplőhöz képest gazdasági értelemben is.

Mivel a tét immáron nem csupán az, hogy a cégek, intézmények esetleges fejlődése megtorpanhat, hanem maga az emberiség kollektív fennmaradása került közvetlen veszélybe, így egyre sürgősebb beavatkozásra van szükség a tettek szintjén is.

A kerekasztal beszélgetésben résztvevők egyéni véleményeit az alábbi gondolataik mentén lehetne kiemelni:

Forrai Eszter Katalin minőségirányítási és szabályozási igazgató álláspontját idézve, „Aki lemarad, egyben elmarad, sőt kizárja magát a piacról.”

Dr. Birher Nándor Máté dékán témához kapcsolódóan többek között Ferenc pápa gondolatit emelte be, miszerint „Az ember az egyetlen létező, aki többet tud hozzátenni a saját környezetéhez, mint amennyit elvesz tőle”

Jangel Mátyás főosztályvezető a beszélgetés során említést tett arról, hogy „egy vállalat még egy állandó alulfinanszírozottság mellett sem engedheti meg magának a környezeti értékek elhanyagolását, a rendezetlenség kialakulását, a vállalati küldetés szem elől tévesztését.”

Pókos Gergely igazgató a fenntarthatóság kapcsán a változások, változtatások természetére hívta fel többek között a figyelmet, miszerint „amikor egy tömegeket érintő változásra visszatekintünk, akkor erre emlékezve mindezt természetesnek vesszük, míg, ha előre, azaz a jövőbe tekintünk, akkor elképzelhetetlennek tartjuk, hogy létrejöhet az. Gondoljunk csak a lovaskocsis közlekedésre, majd annak teljes megszűnésére. Nos valahogy így van ez a fenntarthatósággal is…Emellett a probléma nagyon is a jelenre összpontosul, aminek elkerülhetetlen jövőbeli hatásaival is kell számoljunk”.

A ténymegállapítások mellett Veisz Ákos a BDO Magyarország ESG Tanácsadó Kft. ügyvezetője rávilágított arra, hogy vállalatvezetőként és magánemberként mennyivel másképpen képesek gondolkodni maguk a vállalati vezetők is, akkor, amikor fenntarthatóságról van szó, sőt mindezt egy „provokatív” kérdés formájában demonstrálta is. (lásd. Tegye fel a kezét, aki elhiszi, hogy 2050-re meg tud valósulni a nettó zéró kibocsátás? (…))

Összességben megállapítható, hogy a szemellenzős gondolkodásmód ideje lejárt, és habár az első lépések megtétele mindig nehéz, de jelenleg a közös jövő, illetve maga a lét a tét.