A Nemzetközi és Politikatudományi tanszék 2024 márciusában a hallgatók közreműködő szervezésével együtt indította el a Milton Politikatudományi Műhely szakmai délutánjait, melynek második alkalmának vendége Német Szilvi médiakutató, újságíró (Lakmusz.hu) volt, a „Toxikus technokultúrák és digitális politika. Érzelmek, mémek, adatpolitika és figyelem az interneten” (Böcskei Balázzsal közösen) című könyv szerzője, és a Media Universalis Alapítvány álhírekkel foglalkozó kutatócsoportjának tagja.
Az előadó „Tényhamisítások- és ellenőrzései, fakenews-hálózatok és ellenszerei a kampányokban” címmel tartott előadását az álhírgyártás aktuális trendjei mellett az azok vizsgálatára szakosodott tényellenőrző újságírás történeti áttekintésével kezdte. A „she said, he said journalism” és a „referee journalism” különbözősége után részletesen kitért utóbbi módszerének bemutatására, hangsúlyozva, hogy a tényellenőrzés kevésbé az ítélkezés műfaja – az úgynevezett igazmondás tekintetében önmagában is módszertani nehézséget vet fel az igaz- és hamis állítások mérhetősége vagy skálázása.
Német Szilvi részletesen ismertette a tényellenőrző újságírás szakmai sztenderdjeit, kiemelve, hogy időbeliség tekintetében a fact check újságírás nem tud, és nem is kíván a hagyományos hírmédiával versenyre kelni. Azaz nem az azonnaliság, hanem minden információ, kép vagy hang megfelelő ellenőrzése áll az újságírói munka középpontjában, erre gyakorlati példákat ismertetett.
Az előadás során hazai és külföldi mintákkal illusztrálta az álprofilok tevékenységének hatását, mely utóbbi nem minden esetben egy közvetlen, magatartást befolyásoló hatás, hanem akár „csak” annyi is elég az álprofilok és álhírek „működtetői” számára, hogy az „elbeszélés tereit” megteremtsék. Az álhírek gerjesztése lehet intézményesen irányított, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy arra is akad kutatói példa, hogy egy-egy egyszemélyes hálózat működtetéséről beszélünk.
A mis-, illetve a disinformation, azaz a félretájékoztatás-, illetve dezinformáció különbségtétele alapvető a tények ellenőrzésének megközelítése felől, akárcsak az, hogy a mítoszok és a képzeletek – mint a politika normál mobilizáló „eszközei” – megkülönböztethetőek legyen a kifejezetten megtévesztésre irányuló, vagy normaellenes cselekvést relativizáló, illetve ösztönző tartalmaktól.
A hallgatók az előadás során a deepfake terjedésének és veszélyének valóságáról, morális pánik jellegéről, ugyanakkor valós kockázatáról is képet kaphattak – akárcsak a képi és hangbeli mesterséges intelligenciával előállított tartalmak ellenőrzésének lehetőségéről.
Az előadás végén a kételyek korának, azaz a technológia gerjesztette negatív tendenciák miatti kétkedés korának eljövetelére vagy annak lehetőségére is reflektált az előadó és a hallgatók. A kor jellegéből következőleg nem véletlen, hogy arra a kérdésre, hogy az beköszöntött-e, egyértelmű választ ma nem lehet adni.
A következő Milton Politikatudományi Műhely alkalmának előadója és témája:
Mitrovits Miklós (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat – ma: Magyar Kutatási Hálózat – Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa):
Lengyel labdarúgó szubkultúrák és a politikai osztály- és kultúrharc a lelátókon
Híreink